A Holdunknak egyáltalán nincs saját neve, ahogyan a bolygónknak sincs, és valamennyi nép a saját nyelvén egyszerűen holdnak és földnek nevezi őket. Ez meglehetősen fura és egyedülálló az asztronómiában. Ugyanis a legtávolabbi csillagoknak is igyekszünk nevet adni, még távoli bolygók (mint a Saturnus és Uránus) holdjainak is.

A Hold „kötött keringése miatt mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, és az innenső oldalán álló holdi megfigyelő (például az Apollo űrhajósai) számára a Föld mindig ugyanott látszik állni az égen” (Wikipédia).

Ebben máris két anomáliát fedezhetünk fel:

1., A perdület-anomália

Ha a holdunk mindig ugyanazt a felét fordítja a Föld felé, akkor gyakorlatilag a Föld-Hold inerciarendszerben (itt a Napot ne vegyük most figyelembe) a Holdnak nincs saját tengely körüli forgása (azaz spinje). Ez teljesen egyedülálló lenne az Univerzumban!

Ebben az esetben a holdunk az anyabolygó sebesen pörgő magjának egy virtuális pontjára szegeződik és gyakorlatilag egy megfigyelő-állomásként viselkedik.

2., A holdfogyatkozás-anomália

A másik, hogy sokkal gyakrabban kellene holdfogyatkozást látnunk, hiszen minden teliholdkor a Föld a Nap és a Hold között áll!

3., A Hold a Nap fényét veri vissza (állítólag).

Csakhogy ez a fajta fénytükrözés teljesen ellentmond a szférikus testek optikai törvényszerűségének!

Ugyanis a konvex és szférikus testek fizikája ezt a fényvisszaverődési képet produkálja:

míg az általunk látott Hold – és főképpen a telihold - a fényforrásokra, vagy a sík felületekre jellemző képet mutatja!

Emiatt jó okunk van feltételezni, hogy a Hold valójában nem szférikus test, hanem egy megfigyelő objektum, ami állandóan "szemmel tartja" a Földet!

A felületét holografikus maszkolással álcázva etetik meg velünk a jelenlétét.

4.,  A negyedik anomália is a tükröződéshez kapcsolódik

...és talán még elképesztőbb, mint az előző, igazolva annak valószínáűségét. Ugyanis elég gyakran fordul elő, hogy a Hold karéja egyáltalán nem néz a Nap irányába! Szférikus testek fényvisszaverése különleges megfigyelést igényel és a bizonyítása nem könnyű. Két esetben lehet jó bizonyságot szerezni tehát:

- ha a Nap és a Hold együtt látható az égbolton

- ha a Nap már a horizont alatt van, a Hold pedig olyan képet mutat, mintha a Nap még a horizont fölött járna. Ez utóbbi eset látható a következő képen, melynek fő kérdése: hol van a fényforrás?

A nappali megfigyelés ábrázolása nehézkes, azt javaslom mindenki figyelje a Holdunk mozgását saját szemével. Teleszkóp nem szükséges, annyira szembeötlő az eltérés időnként!

5., Hőmérséklet-anomália

A következő képeket a NASA 2009-es, nem publikus Holdra-szállásánál készítették. Egy 5 perces videofelvételből ollóztam ki és szerkesztettem egybe. Érdekessége a videonak, hogy infravörös kamerával is készítettek képeket a leszállás helyéről:

A városok és támaszpontok már kisebb nagyításban is jól kivehetőek, sok esetben eléggé hasonlatosak a Földről készült műholdfelvételek képéhez, ahogy az a következő képen is jól látható:

A Hold közelebbről:

Semmilyen más magyarázat nem található ezekre a fényes pontokra a Holdon. Találhatunk olyan videofelvételeket is, amelyeken ezekből a kupolavárosokból fényes objektumok repülnek ki…

6., Az árapály-anomália

„Földi értelemben az árapály vagy régies nevén tengerjárás a tenger szintjének periodikus emelkedése (áradat vagy dagály) és süllyedése (apály), melyet a Hold és a Nap vonzásának befolyása okoz. A dagály és az apály között átlagosan 6 óra 12 perc telik el.

A Hold vonzása a Föld felszínének felé fordított részére erősebben hat, mint annak a középpontjára, leggyengébb pedig a felszínnek az égitesttel ellentétes oldalára; így a gravitációs erők eredője a Hold felőli, és a túloldali oldalon az átlagosnál magasabb vízszintet eredményez. A középhelyzethez képesti relatív változás a négyzetesen csökkenő gravitációs potenciál miatt a Hold felőli oldalon a legnagyobb. A Nap is hasonló hatással van a bolygónkra, de kisebb mértékben, a Nap-Hold együttállásai generálják a legszélsőségesebb árapályjelenségeket.”   (Wikipédia)

A fenti leírást évtizedek óta tanítják az iskolákban, de valahogy senkinek nem jut eszébe átgondolni ezt a sületlenséget…

A nap 24 órája alatt 2 apály és 2 dagály fordul elő az óceánok partvidékein (6 óra 12 perces ciklusokban), viszont egy adott partszakasz csak 1-szer találkozik a Hold-dal. Igaz, hogy egyszer a Nappal is, de annak hatása és időbeni távolsága változó, tehát nem felel meg a 6 óra 12 perces ciklusnak a Hold és a Nap együttes pozíciója.

Ha belegondolunk  2 apály-dagály ciklus együttesen csaknem 25 órát tesz ki, így rövid időn belül jelentős eltolódást mutat a Nap-Hold ciklushoz képest!

Hogy valójában mi okozza ezt a jelenséget, azt külön kutatásokban kellene vizsgálni. Elméletem szerint a Föld precessziójának egyetlen érzékelhető hatása lehet az árapály. Ahogyan a pörgő facsiga csúcsa ingadozik, úgy a bolygók és csillagok tengelye is ingadozik, s ez egyfajta rázkódást okoz az égitesten. Az igen érzékeny víz erre reagál árapállyal.

7., A hetedik a sziluett-anomália. Ez elég nehezen leírható jelensége a Holdnak és csak alkalmanként figyelhető meg:

A meg nem világított gömbfelület akár szabad szemmel is látható. Noha a Holdnak nincs légköre, valahonnan szórt fényben mutatkozik meg a sötét oldala. Ezt a jelenséget mind dagadó-, mind pedig fogyó állapotában megfigyelhetjük, többnyire a vékony sarló állapotában.

A 8. anomáliát most nem említeném, mert az ma még nehezen igazolható tudományos tényekkel. Ez az üreges Hold elmélet. Annyi azonban megjegyzendő, hogy a Földünket körülvevő 3. pajzs a Hold egyenlítői vonalán halad keresztül. Ez demarkációs vonalként választja ketté égi kísérőnket:

Ezt ma űrvédelmi pajzsnak nevezzük, és a Hold egyik bázisáról működtetik. Célja megakadályozni a hívatlan idegen látogatók belépését a Föld körzetébe. Amikor egy álcázott űrhajó áthalad a pajzson, annak mikrohullámú sugárzása elektromos zavarokat okoz a járműben. Elromlik a navigáció  és az álcázás, a radar, a komputer  és a kamerák. Így teljesen kiszolgáltatottá válik a földi űrvédelem műholdjai számára, de alacsonyabban akár katonai vadászgépek vagy rakéták is megsemmisíthetik a látogatók űrhajóját.

Végezetül egy kis összefoglaló a holdunkról, a Holdról:

Számos eredetmonda övezi égi kísérőnket. A keletkezése is katasztrófához köthető, egy kisebb bolygó ütközése nyomán keletkezhetett egykor, kb. 4 milliárd évvel ezelőtt…de nem a jelenlegi Holdunk! Az a holdunk kb. 60 millió évvel ezelőtt ütközött a Földnek (ősi nevén Atlantidának) valahol a Csendes-óceán területén, elpusztítva az egykori Ataisz kontinenst.

Ataisz még igen fiatal volt, éppen csak leszakadt a Pangeáról. Olyan keveset tudunk róla, hogy még a legutóbbi kutatásaimból is kimaradt. Feltehetően innen származik egy ősi civilizáció, a nefilimek óriásnépe. Ataisz maradványa lehet Hawaii szigete.

Amikor az első holdunk elpusztult a Föld forgása annyira felgyorsult, hogy egy nap 5-10 óra lehetett legfeljebb. Félő volt, hogy a bolygó elhagyja a Naprendszert. Előzőleg sokkal közelebb keringett a Naphoz, a klímája barátságosabb volt és nem voltak évszakok sem, mert a forgástengelye merőleges volt a Nap irányában. Az ütközés ereje elfordította a bolygó tengelyét is.

A holdat tehát mielőbb pótolni kellett. 

Számos ősi eredetmonda őrzi azt a történetet, hogy a Holdat az Istenek tették az égre. Kialakulásának semmi természetes magyarázata nincs, gyakorlatilag egyik napról másikra ott lett. Minden okunk megvan feltételezni, hogy egy valóságos műhold, vagy sokkal inkább egy űrállomás, amelynek másik feladata a Föld/Atlantida megfigyelése és karanténban tartása. Jelenléte szorosan kapcsolható az annunakik lázadó csoportjához illetve a hozzájuk társult drakonidákhoz.

Etimológiailag a hónap szavunk a holdnapból származtatható. A Hold még ma is majdnem pontosan 4x7 napos ciklust mutat, s ez 28 napos holdhónapot alakít ki. A holdfázisok is egyfajta naptárat szolgáltak, a negyedek illetve a holdtölte egykor pontosan a hét 7. napjára esett.

Amióta a Földünk (Atlantida) kicsit eltávolodott a Naptól azóta a Hold nem tudja ezt a szerepet betölteni, de kb. 2-3000 évvel ezelőtt még pontosan volt kalibrálva a földi évhez, vagyis a Nap körüli keringésünkhöz. Annyi eltéréssel, hogy nem 12, hanem 13 hónapból állt az év, s ez 364 napot tett ki (28x13=364).

Ettől csak a maják naptára tért el, amely 20 napos hónapokra osztotta az évet, s ebből 18 ilyen hónappal számolta az évet. Az általunk ismert maja naptár a Kr.e. 3114. évvel kezdődik és feltehetően még ma sem ért véget, hiszen jelenleg a Kr.u. 1720. évben járunk, a maja naptár pedig 2012-ig tartja számon a földi időszámítást. (hivatkozással Helibert Illig Kitalált középkor című kutatására).

Valójában nem tudjuk a pontos okát, hogy a maják miért alkalmazták a 20-as számrendszert, de az mindenképpen egy magasabb intelligencia létét feltételezi.

Azt is jó okunk van feltételezni, hogy a maja naptár jóval ősibb, mint azt mi kalkuláltuk, s esetleg magyarázatot adhat első holdunkra vonatkozó-an is. Nem kizárt, hogy az a holdunk 20 napos keringési ciklusban mozgott a Földünk (Atlantida) körül. Ebben az esetben tömege nagyobb volt a jelenlegi holdunknál,  bolygónktól mért távolsága pedig kisebb.

                                                                     A maja hónap (holdnap) napjai

A Biblia első könyve, a Genezis (génezés?) ezt mondja a Hold keletkezéséről:

A jelenlegi tudomány-rendszerünk  sajnos a középkori római egyház által fizetett „tudósok” bérmunkáján alapul, s ez rányomja bélyegét  az átlagember ismeretszintjére, elsősorban az asztronómia területén.

 Frissítés!

Joe Fedor            

(minden jog fenntartva!)

 Amersfoort, Hollandia